100% FRADI: Két meccs, három gól. Úgy tűnik, nem vagy rossz formában.

LACZKÓ ZSOLT: Még korán sem tartok ott, ahol szeretnék. Bár a sérülésem már a múlté, még nem vagyok olyan formában, mint amit elvárok magamtól. Azt gondolom, hogy két hét alatt bepótolom a lemaradásomat és a bajnoki rajtra már nem lesz semmi problémám.

100% FRADI: Miben van még lemaradásod?

L.ZS.: Nem igazán éreztem még a játék ritmusát, időnként nem találtam a helyem a pályán. Azt hiszem, ez talán természetes is egy ilyen hosszú kihagyás után.

100% FRADI: Eszedbe jut még a ciprusi ütközés Kapiccsal?

L.ZS.: Nem tagadom, néha igen. Sőt álmodtam is róla, mit mondjak nem tartozott a legszebb álmaim közé.

100% FRADI: A meccseken egy-egy szituációban felvillan még a négy hónappal ezelőtti eset?

L.ZS.: Megpróbálom teljesen elfelejteni, ami persze nem könnyű. Bevallom, még nem minden párharcban “teszem oda” magam 100%-ig. Most jöttem rendbe, nem szeretném, ha ismét megsérülnék Ráadásul az edzőmérkőzéseken nem érdemes kockáztatni. A tétmeccseken azonban már semmi nem fog érdekelni, harcolni fogok, ahogy korábban is.

100% FRADI: A műtét után sokáig nagyon el voltál keseredve. Azt mondják, még az is megfordult a fejedben, hogy abbahagyod a focit.

L.ZS.: Életem egyik legszörnyűbb időszaka volt. Amikor a rehabilitációs kezelések közben elmúltak a fájdalmaim, majd újra visszatértek, akkor nagyon szomorú lettem. Többször előfordult, hogy napokig semmilyen panaszom nem volt, majd újra úgy fájt a lábam, mint hetekkel korábban. Hiába mondták az orvosok, hogy e teljesen normális, és az elszakadt bokaszalagok a felépülésem után is nagyon sokáig érzékenyek lesznek, én ilyenkor csak arra gondoltam, hogy nem akarok több fájdalmat, nem gyötröm magam tovább. Nem beszélve arról, hogy eleinte azzal bíztattak, hogy két és fél hónap alatt felépülök, ehhez képest négy hónap lett belőle.

100% FRADI: Ilyenkor ki adott erőt a folytatáshoz?

L.ZS.: A szüleimnek rengeteget köszönhetek. Ők végig bíztattak, tartották bennem a lelket. Erre akkor óriási szükségem volt. A rehabilitáció alatt pedig Simon Balla István segített rengeteget. Nemcsak a testemet, a lelkemet is ápolta.

100% FRADI: Most azonban már úgy tűnik, hogy az első csapatba kerülés is elérhető közelségbe került számodra.

L.ZS.: Az edzésmunkámmal és a felkészülési mérkőzéseken nyújtott teljesítményemmel akarok kiérdemelni a csapattagságot. Ígérem, rajtam nem fog múlni. Mindent elkövetek azért, hogy minél többször pályára léphessek az első csapatban.

100%FRADI: Több meghatározó játékos távozott, sokak maradása pedig kérdéses volt? Benned nem vetődött fel a távozás gondolata?

L.ZS.: Egyáltalán nem, sőt. Mivel sokan elmentek, nekünk fiatal játékosoknak minden bizonnyal több bizonyítási lehetőség jut majd, amivel mindnyájan élni szeretnénk. Igaz, nem a legtökéletesebb most a helyzet a Fradinál, de én most csak azzal foglalkozom, hogy bebizonyítsam, helyem van a csapatban.

100% FRADI: Nektek fiatal játékosoknak jól is jöhet, hogy több rutinos labdarúgó távozik.

L.ZS.: Erről szó sincs. Nekünk is az az érdekünk, hogy a Ferencváros minél erősebb legyen. Annak azonban valóban örülünk, hogy sok fiatal játékos került fel az első csapat keretéhez, akikkel a korosztályos együttesekben már játszottam. A legjobb az lenne, ha sikerülne megtalálni a rutinos, és a fiatal játékosok elegyét.

100%FRADI: Veled kapcsolatban a szakemberek korábban a kivételes fizikai adottságaidat emelték ki. Mostanában azonban már a játékodat is dicsérik. Szerinted miben fejlődtél legtöbbet?

L.ZS.: Nehéz ezt nekem megítélni, de tény, hogy tényleg fejlődtem. Sokat számít, hogy felkerültem az első csapathoz, hiszen ott másfajta edzésmunkát végzünk. Viszont vannak hiányosságaim is, még egy picit görcsösnek érzem magam, nem vagyok kellőképpen felszabadult a mérkőzéseken, de azt gondolom, idővel ezzel sem lesz gond.

100% FRADI: Kivételes fizikai adottságaid minek köszönheted?

L.ZS.: Három évig kenuztam, akkor megszereztem az alapokat. Azt követően pedig rendszeresen lejártam erősíteni, így van ez a mai napig is.

100%FRADI: Miért hagytad abba a kenuzást?

L.ZS.: Természetesen a foci miatt. Három évig párhuzamosan űztem a két sportágat, ami rendkívül megterhelő volt. Általában reggel kenuedzés, napközben iskola, majd este fociedzés szerepelt a programomban. Egy idő után döntenem kellett, a focit választottam, amit egyáltalán nem bánok, még akkor sem, ha kenusként is voltak szép eredményeim a különböző versenyeken.

100%FRADI: Ballábas játékosként játszottál már középpályást és támadót is. Melyik az igazi posztod?

L.ZS.: Sőt korábban még védőt is. Háromcsatáros játékban szerepeltem már támadóként. A jövőben ott játszom, ahol az edzőm számít rám, de leginkább a középpálya baloldalán érzem magam a legjobban.

100%FRADI: Ballábasként talán könnyebb lehet a csapatba kerülés is számodra.

L.ZS.: Valóban kevesebb ballábas játékosunk van, mint korábban, de ez nem jelenti azt, hogy könnyebben bekerülhetek a csapatba. Tény, talán nem olyan nehéz a dolgom, mint lett volna egy éve, amikor legalább hat ballábas játékos volt a keretben.

100%FRADI: Hogy érzed magad a felnőttek közt? Befogadtak?

L.ZS.: Azt hiszem igen, bár a beilleszkedésben segített, hogy több fiatal van a keretben, mint télen.

100%FRADI: A csapattársak miért hívnak Buksinak?

L.ZS.: Ez egy régi történet. Szegeden általában mindig idősebbekkel játszottam, tehát én voltam a legkisebb a csapatban, lógott rólam a mez, nagy volt a nadrág is. Egyszer egy szurkoló megjegyezte, hogy olyan vagyok, mint egy ülő kutya. A többiek akkor neveztek el Buksinak.

100%FRADI: Hány meccset, vagy hány gólt terveztél a következő szezonra?

L.ZS.: A felkészülés végére szeretném visszanyerni a januári formámat. Ha ez sikerül, akkor biztos megkapom a bizonyítási lehetőséget és a többi már rajtam múlik. Nagyon várom azt a pillanatot, amikor betalálok az Üllői úton a Nagyvárad tér felőli kapuba és az egész stadion az én nevemet kiabálja.