Laczkó Zsolt február 15-én csapatunk ciprusi edzőtáborában szenvedett szárkapocscsonttörést. Fiatal játékosunk felépülése a súlyos sérülés után négy hónapot vett igénybe.

Laczkó sérülése után vasárnap lépett először pályára és Szentesen a Pusztai László-emlékmeccsen fejesgóllal tért vissza. Ballábas középpályásunk a 100% Fradi hetilapnak nyilatkozott az elmúlt hónapokról.
- Gondoltad volna négy hónappal ezelőtt, hogy rögtön góllal térsz vissza a pályára?
- Akkor egészen más gondolatok jártak a fejemben. A kórházban fekve és később is többször felmerült bennem a visszavonulás gondolata. Sokszor nagyon kilátástalannak éreztem a helyzetem.
- Az orvosok az első naptól kezdve azt mondták, hogy újra fel fogsz épülni és teljes értékű játékos leszel. Ez nem adott elég erőt?
- Amikor a rehabilitációs kezelések közben elmúltak a fájdalmak, majd újra visszatértek, akkor nem. Többször előfordult, hogy napokig semmilyen panaszom nem volt, majd újra úgy fájt a lábam, mint hetekkel korábban. Hiába mondták azt az orvosok, hogy ez teljesen normális és az elszakadt bokaszalagok a felépülésem után is nagyon sokáig érzékenyek lesznek, én ilyenkor csak arra gondoltam, hogy nem akarok több fájdalmat, nem gyötröm magam tovább.
- Ilyen előzmények után különleges élmény lehetett számodra a szentesi mérkőzés. Izgultál előtte?
- Nagyon vártam a meccset, izgalom helyett inkább egészséges meccslázam volt. A bemelegítés alatt kicsit fájt a bokám, ettől megijedtem, de az orvosok megnyugtattak, hogy ez teljesen normális és ha nem lennék teljesen egészséges, akkor nem engedtek volna játszani. Meccs közben aztán tényleg nem éreztem semmilyen fájdalmat. A sok kihagyás viszont meglátszott a teljesítményemen.
- Ez miben nyilvánult meg?
- Nem éreztem a játék ritmusát, időnként nem találtam a helyem a pályán. Azt hiszem, ezt szokták meccshiánynak hívni.
- És mire gondoltál, amikor nagy lendülettel feléd csúszott az ellenfél védője?
- Nem volt bennem semmilyen félelem, nem jutott eszembe a sérülésemet okozó szituáció. Minden jó csel rengeteget segített, természetesen a gól is jót tett a hangulatomnak. Most már azt gondolom, hogy érdemes volt az elmúlt négy hónapnak és örülök, hogy nem adtam fel.
- Úgy tűnik az első csapat is elérhető közelségbe került számodra.
- Én az edzésmunkámmal és a felkészülési mérkőzéseken nyújtott teljesítményemmel akarom kiérdemelni a csapattagságot. Mindent elkövetek azért, hogy minél többször pályára léphessek az első csapatban.
- Hány meccset, vagy hány gólt terveztél a következő szezonra?
- Nem készítettem pontos számításokat. A felkészülés végére szeretném visszanyerni a januári formámat. Ha ez sikerül, akkor meg fogom kapni a bizonyítási lehetőséget és a többi már rajtam múlik. Nagyon várom azt a pillanatot, amikor betalálok az Üllői úton a Nagyvárad tér felőli kapuba és az egész stadion az én nevemet kiabálja.